1987-ben indult az a folyamat, amelyet ma legtöbbször Felemelkedésként emlegetünk.
Mind a Földünk, mind pedig a rajta élők, vagyis mi emberek számára különleges korszak, különleges feladata köszöntött ránk. Elérkezett az idő, hogy felébredjünk sok évezredes Csipkerózsika-álmunkból, és azzá a teremtő létezővé váljunk, akik mindig is voltunk.
Fel kell szabadítanunk elnyomott, száműzött lélekrészeinket, integrálnunk kell testesüléseken át sérült sorsainkat, elfogadni a létezésből száműzött, számunkra nem tetsző részeinket.

Nehéz és nemes feladat megismerni saját Igazi Önvalónkat, és megengedni magunknak, hogy bepillantsunk a létezés misztériumába. Az út bizony hepehupás, rögökkel tarkított, talán olykor nem is veszélytelen de megérettünk rá, hogy feléledjen bennünk minden ősi tudás, hogy meghalljuk a régi korok üzenetét, hogy érezzük csillagvilágok érintését, melyekből valaha, mi magunk is kiszakadtunk, önként vállalva az utazást, tapasztalást. És úgy gondolom, hogy eljött az ideje az "összegzésnek".

A Felemelkedés folyamatában a megváltozott energiákhoz nem csak lelkileg, hanem testileg is alkalmazkodnunk kell, ami gyakran okoz fizikai rosszulléteket. Igen gyakori a szédülés, hányinger, általános gyengeség érzése, a depresszív, ill. apatikus hangulati időszakok, a tisztulással járó tünet együttesek, gyulladásos folyamatok, fejfájások. Egyénenként változó, ahogyan a felfokozott energiákra reagálunk, de bármilyen fizikai tünet legyen is, nagyon fontos, hogy figyeljünk a táplálkozásra, a megfelelő folyadékbevitelre, és nagyon lényeges a rendszeres - lehetőleg szabadban történő - mozgás! Jó lenne annyi időt tölteni a szabadban - erdőn, hegyen víz mellett, amennyit csak tudunk. A Földünk energiái segítenek ezekben a folyamatokban, mint, ahogy mi is segítjük Földanyát a saját tisztulásunk által.

Sokan érezhetik közülünk, hogy érzékei sokkal finomabban működnek, felerősödtek a megérzései, szokatlan gondolatok, képek törnek be a mindennapjaiba. Hajlamosak vagyunk félelemmel reagálni, felerősödhetnek a szorongások, a neurotikus, vagy a pszichotikus határát súroló tünetek. Engedjétek magatoknak megélni ezeket a folyamatokat, még ha néha nehezek, ijesztőek is lehetnek. Kérjetek segítséget, ha szükségét érzitek, és lehetőleg kerüljétek a gyógyszeres terápiákat. Nem állítom, hogy kivételes esetekben átmenetileg nem lehet szükség olykor a gyógyszeres támogatásra, de hiszem, hogy megfelelő terapeuta, és a kliens kellő nyitottsága mellett ez elkerülhető.Oda kell figyelni a test jelzéseire, megérteni az üzeneteit és megtenni mindent önmagunkért.

Előtérbe kerülnek a lélek feldolgozatlan sérülései, a megbocsátás, a múlt mintáinak az elengedése, hogy a személyiség minél előbb képes legyen újra strukturálódni.

Elengedhetetlenül fontos az egyén hozzáállása! Akarni kell az elengedést, kinyilatkoztatni a hajlandóságunkat a folyamat megélése iránt. Ez ugyanis egyedül a mi kezünkben van.

Elmúlt azaz idő, amikor azt mondhattam, hogy "minden úgy van, ahogy lenni kell!"
Az új korszak új emberének tudatosan kell választania, felelősséggel élnie szabad akaratát. A mondat ezentúl így kell, hogy hangozzon: "Amit megtapasztalok, azt én teremtettem, az vagyok, ami körülvesz, a környezetem engem tükröz."

Szeretettel és Fénnyel!

Havasi Mia