Megint megcsinálták. Megcsinálták azt amit nem lehet, amibe nem lehet belenyugodni, amit már nem lehet hagyni. A következő tanévtől 10 480-an lesznek azok, akiknek nem kell fizetniük az felsőoktatásért. Néhány éve ez a szám még többszöröse volt, de még ebben a tanévben is lényegesen magasabb volt. Középiskolások, tanulni vágyók tízezreit fosztják meg ezzel a tudástól. Ezt már nem lehet elfogadni!

Történelmünk legfelemelőbb momentumainál, amelyekre büszkén emlékezünk, mint március 15-re vagy október 23-ra, mindig ott voltak a fiatalok, a diákok. Az ifjonti hév, a fiatalság örök lételeme a lázadás volt az, mely mindig segített kivívni azt, amit a legnagyobbra tartunk: a szabadságot. A fiatal, főleg a diák, egyetemista nem tűri a jogtiprást. Legalábbis eddig nem tűrte. Legalábbis máshol. Itt viszont évek óta két lábbal tapossák sárba a fiatalok jogait, szűkítik a diákok lehetőségeit és elveszik a tudás megszerzésének elemi jogát. A 21. században Európában alapvető emberi jognak kell lennie a tudáshoz való hozzáférés szabadságának.

De miért nem történik semmi? Miért költözött az unokák forradalmi hevülete a nagymamáikba? Talán a Fekete György féle liberálizmus posványos mocsara irtotta ki belőlük a harciasságot, talán más. Talán rábízzák magukat a hallgatói önkormányzatokra, hogy majd ők kiállnak értük. Vagy talán nem is foglalkoznak a politikával... na de a jövőjükkel sem?!

A hallgatók választott képviselőinek feladata a diákok érdekeinek és jogainak képviselete és védelme. Ezt viszont az utóbbi időben nemigen látják el. A HOÖK oldalán található leírásból ragadtam ki az alábbi részt. Eszerint  a Bokros-csomag idején még ki tudtak állni magukért, a hallgatókért és a jövőért.  

“A Kormány elfogadta a felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Kormányrendeletet. 1995 nyarán megkezdődött az őszi diákmegmozdulások előkészítése. 1995. szeptember 25. és 1995. október 5. között országszerte diáktüntetések és más diákmegmozdulások voltak. 1995. október 4-én éjjel többtízezer diák tüntetett az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Lajos téren. 1995. október 5-én megszületett a megállapodás a Kormány és a HÖKOSZ között.”

Mit csinál most a HOÖK? Illetve inkább az kérdezem: miért nem csinál semmit? Hát, mert Abszurdisztánban vagyunk. Ne legyünk álszentek, valószínűleg Nagy Dávid HÖOK-elnöknek már megvan a leendő helye, ahogy más diákvezetőnek is. Akkor meg miért pattognának, miért tennék azt, ami morális, erkölcsi kötelességük? Bizony rengetegen zsebben vannak és nem azt teszik ami a dolguk, nem azt teszik, amiért odakerültek. Vannak akik az egészet HÖK-ösdit fejőstehénnek és jó üzletnek tekintik. Leszarják a hallgatókat. Tisztelet a kivételnek, merthogy van ilyen is. De ugye egy fecske nem csinál nyarat. Sajnos kettő és három sem. 

"Ha ez igaz, akkor Magyarországon bevezették a tandíjat, becsapták a választókat, az ifjúságot, és meghazudtolták a 2008-as népszavazás végeredményét."

Ahelyett, hogy az utcára vinnék a diákokat, nem csak egyetemistákat, de középiskolásokat, ilyen csodálatos megállapításokra ragadtatják el magukat. Két éve tudjuk, hogy becsapták a választókat, hogy meghazudtolják a saját korábbi álláspontjukat szinte minden területen. Néhány éve még népszavaztunk a tandíj ellen a Fidesz kezdeményezésére. Most meg itt a tandíj. A HÖOK pedig ilyen nyilatkozatokat bír megereszteni. Tipikus nesze semmi, fog meg jól.

Megtaláltam a HOÖK oldalán a szervezet mottóját is, amit jó lenne, ha újra végiggondolnának az illetékesek. /Ha már Ady ilyen gyönyörűen megfogalmazta/ 

„Bár zord a harc, megéri a világ.
  Ha az ember az marad, ami volt:
   Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."