Forrás: Activist Post

A „Tranzitváros” mozgalom az ENSZ 21-es napirendje (Agenda 21) alapján indult és célja a széndioxid kibocsátás csökkentésén alapuló közösségek létrehozása.

Az alapítók, Rob Hopkins és Naresh Giangrande, az ember által előidézett globális felmelegedést hirdető alarmista megközelítés alapján indították a „Tranzitmodell” mozgalmat, Ben Brangwyn-nek a globális áttelepítési törekvésekről készült tanulmányai segítségével.

Az első „Tranzit Bristol” összejövetelen Nagy-Britanniában, a Tudor Alap elindította a kezdeményezés finanszírozását, ami a „Tranzit Kezdeményezések Bevezető”, egy amolyan kézikönyv létrehozásához vezetett. Az írás elmagyarázza az elképzelést és bemutatja azokat a mesterségesen, felülről létrehozott, de spontán, társadalmi kezdeményezésnek beállított csoportokat, amelyek a terv támogatására és megvalósítására buzdítják a helyi közösségeket.

Tranzitkezdeményezések indultak már Ausztráliában, Kanadában, Angliában, Németországban, Írországban, Olaszországban, Hollandiában, Új-Zélandon, Skóciában, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Svédországban, az Egyesült Államokban és Walesben. Képzési kurzusokat is létrehoztak, biztosítva, hogy az ideológia mindenképp globális mozgalommá alakuljon.

A program célja, hogy a Tranzitkezdeményezések irányítása alá kerüljön az élelmiszertermelés, a fenntartható otthonok kérdése, a közenergia fogyasztásának csökkentése, és a tranzitvárosokra emlékeztető közösségek kialakítása valamint a helyi gazdaságok felügyelete. A helyi önkormányzatok manipulálására gondosan kidolgozott technikákat alkalmaznak.

Tranzit 1.0 címmel propagandafilm is készült a globális közönség számára, hogy a helyi közösségek ENSZ hatalomátvétele elfogadhatóbb legyen a nagyközönség számára.

A Nyugati-parti Környezetvédelmi Törvény (West Coast Environmental Law – WCEL) évek óta törekszik a Tranzitvárosok bevezetésére. A kanadai Victoria, Vancoouver, Nelson, Salt Spring, Powell River és Cowichan Valley városokban már komoly gyökerei vannak a mozgalomnak.

A Zöld Közösségek Program pedig az Okos Növekedés ideológia terjesztésében segít a SmartGrowth BC és az Agenda 21-et támogató SmartGrowth Útmutatás című marketing kiadvány segítségével.

A Tranzitvárosok a következő veszélyeket jelentik szuverenitásunkra:

• A város- és infrastruktúratervezés átalakítása, az Agenda 21 bevezetése érdekében,
• a program azt szeretné elhitetni az emberekkel, hogy társadalmi kezdeményezésről van szó,
• Az olajcsúcs mítosz kihasználásával hozzájárul az energiahiányra alapozott félelemkampányokhoz,
• Az Okosnövekedést támogatja, ami tulajdonképpen az Agenda 21 kódneve.
• A farmgazdálkodás és a gazdálkodáshoz való jog feletti hatalomátvételre és a szabályozás befolyásolására törekszik, az Agenda 21-ben leírtakat megvalósítása érdekében.
• Az ember által előidézett globális felmelegedés csalás kihasználásával próbálják befolyásolni a törvényi szabályozást, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentésére tervezett városok épüljenek.
• A helyi boltok, vállalkozások, egészségügyi intézmények és az üzemanyag értékesítés felügyeletét szeretnék,
• Céljuk, hogy a SmartGrowth engedélye nélkül egyetlen állampolgár se vehesse meg alapvető szükségleteit.
•  Olyan belső támogató intézmények létrehozására törekszenek, amelyek együttesen terjesztik a Tranzitvárosok propagandáját a képviselők és helyi önkormányzatok felé.
• A nép szintjéről felfelé haladva a Tranzitvárosok reményeik szerint gyorsabban hódíthatnak meg országokat, mintha közvetlenül az államot céloznák meg, és így próbálnának pénzforráshoz jutni.

Proaktív hozzáállásuknak köszönhetően, problémák esetén ügyvédek egész hadát képesek alkalmazni a Környezetvédelmi Vitarendezési Alap segítségével, amit azért hoztak létre, hogy az igazságszolgáltatási rendszert, ha kell, elárasszák bírósági ügyekkel, ily módon is megfélemlítve a törvényhozókat, hogy azok mindenképpen elfogadják a társaság „javaslatait”. Olyan „szerkezeteket és szabályokat hoznak létre, amelyek a számukra kedvező stratégiáknak kedveznek,” ahogyan azt a Tranzitvárosok mozgalom definiálja.

A helyi önkormányzatokkal párhuzamosan működő szerkezetek kialakításával biztosítják, hogy ezek a helyi önkormányzatok idővel jóváhagyják elképzeléseiket. A közgyűlések során a Delphi Technika segítségvéel ráveszik a jó szándékú, de tájékozatlan állampolgárokat és képviselőket céljaik támogatására. Ezzel a módszerrel a közgyűlések során a Tranzitvárosok civil támogatóira testálják az ördög ügyvédje szerepét, könnyűszerrel megosztva a résztvevőket, így szinte garantált, az ügyüknek kedvező döntés.

Így lehetséges, hogy egyes helyeket, mint például a kanadai Victoria városát teljesen hatalmába kerítette már a Tranzitváros mozgalom, ahol kiharcolták, hogy az adófizetők pénzéből (140.000 dollárral) egy hamis biomozgalmat finanszírozzanak a helyi Occupy mozgalom segítségével.

Ennyire alattomos az ENSZ Agenda 21, fenntartható fejlődés programja. A helyi önkormányzatokat célozza meg és ráveszi az állampolgárokat, hogy saját maguk harcolják ki a program bevezetését, miközben eltitkolják előlük a kezdeményezés valódi természetét.

Az Agenda 21 fenntartható fejlődés program által megálmodott jövőben védett, az emberek számára lakhatatlannak nyilvánított (értsd: tiltott) zónák lesznek a biodiverzitás és az emberi túléléshez szükséges források védelme nevében. Természetesen mindez az ENSZ felügyeletével.

Ez a globális elit álma.

Az alábbi videó nem egy tranzitvárost mutat be, de valószínűleg sok hasonlóság lehet a két projekt között:

http://idokjelei.hu