A legtöbb ember számára az egész élet az erőfeszítésekről és valamiféle tudatos akaratról, akarásról szól. Sokszor képtelenek vagyunk megérteni, hogy az akarat az erőfeszítés nélküli cselekvés kellene, hogy legyen. Megszoktuk, hogy az egész életünk erőfeszítéseken alapuló tettek sorozata. Éppen ezért nagyon sokan úgy hiszik, hogy erőfeszítések nélkül stagnálni kezdene az életük, megállna, megrekedne, nem működne, holott nem így van. A görcsös erőlködést lassan felváltja az intuíción alapuló valódi akarat.

Mindenkinek van valamiféle elképzelése arról a célról, amelynek az eléréséért folyamatosan küzd és ez a küzdelem már az élete részévé vált. Ha meg akarjuk változtatni magunkat, ha radikális változást akarunk elérni, hatalmas erőfeszítéseket teszünk, hogy felszámoljuk a régi szokásainkat, hogy elálljunk a régi, megszokott hatásoktól. De vajon nem az énünk tevékenysége minden erőfeszítés, minden efféle akarat? Vajon tudjuk-e, hogy mit is értünk én alatt?

Az eszmét, a következtetést, az emlékezetet, a tapasztalatot, a megnevezhető és a meg nem nevezhető szándékok különféle formáit, a létezésre irányuló tudatos törekvést és tudattalan tetteket.

Minden embernek lehetnek a létezés ellen irányuló tudatos törekvései – ezek az egó törekvései. Így tudunk különbséget tenni az énünk és az egónk akarata között. Ha megnevezhető vágyaink vannak, amelyek a létezésre irányuló tudatos, vagy tudattalan törekvéseink, akkor azok az énhez tartoznak. Ha a létezés ellen irányuló tudatos, vagy tudattalan törekvéseink vannak, amelyek felhalmozott emlékeinkhez kötődnek, vagy arra sugallnak minket, hogy a létezés ellen irányuló törekvéseink legyenek, azok mindig egós megnyilvánulások.

Nagyon fontos, hogy ráérezzünk a dolgokra, nagyon fontos, hogy intuitívek legyünk, vagyis legyenek megérzéseink és még fontosabb az, hogy merjünk hallgatni a megérzéseinkre. Ha az embernek van egy megérzése és az helyes, nem gondolkodik rajta, hanem jön neki. Ilyenkor tudhatja, hogy az valóban egy impulzus, egy jeladás a Sorstól és abban az esetben hallgathat rá. Ekkor az embernek az énje nyilvánul meg, hiszen egy tudattalanból érkező hullámra, egy ösztönre reagál tudatosan és ebből úgynevezett tudatos cselekvés lesz. Innentől kezdve ezzel az ember az énjét követi.

Abban az esetben, ha az ember nem mer hallgatni a megérzéseire, ellenáll, mert fél attól a megérzéstől, akkor elkezd különböző gondolatokat kreálni, s megideologizálja magának, hogy miért nem hallgat a megérzésére és miért nem az első impulzus alapján hozza meg a döntését. Ettől erőltetetté válik az eszmefuttatása. Amikor az ember megpróbál megideologizálni, megmagyarázni magának valamit, az egós megnyilvánulás, s attól a pillanattól az már nem az én akarata.

Amikor az ember döntéshelyzetbe kerül és nincs ilyen impulzus, hanem elkezd gondolkodni arról, hogy vajon mi is lehet a megérzésem egy adott dologgal kapcsolatban, akkor jön az egó és az mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk. De az egó sosem jön első impulzusként, hanem csak akkor, amikor az ember elkezd töprengeni. Az már nem igazi megérzés, nem valódi intuíció.

Vizsgáld meg ezek tükrében az intuícióidat és ne nézd magadat csodabogárnak, amikor egy sejtésedre, egy belső impulzusodra hallgatsz, ugyanis az nem más, mint az Univerzum üzenete hozzád! Az asztráltérben és a Nagy Egészben bizonyos folyamatok állandóan működnek. Ezeknek a folyamatoknak a rendezetlenségéből és rendezettségéből születnek a történések az életünkben. Ezekre a dolgokra az ember képessé válhat ráhangolódni az elméjének, a tudtának, illetve a tudatalattijának a segítségével.

Ezt azért kell komolyan venni, mert amikor az Univerzum jelet küld, akkor még a fehér zaj is megváltozik és a véletlen számok is rendezetté válnak. Az ember nem más, mint az Univerzum kicsinyített mása, tehát az örök képesség maga. Mi az akaratunk erejével, a saját teremtő erőnknek a felhasználásával, a gondolatainkkal is folyamatosan jeleket küldünk az Univerzum irányába. Ha az Univerzumnak a segítségét kérem valamiben, akkor én jeleket, impulzusokat küldök felé.  Ez egy olyan oda-visszacsatolás, amire az emberiség újból rá fog jönni, hiszen ezt már az ősi kultúrák is tudták.

Boldog napot!