Kudarcot vallani abban, hogy mindazok legyetek, melyre megszülettetek, a félelem okán, hogy bizonyos módon megbüntetnek, ítélkeznek felettetek, kigúnyolnak, száműznek a törzsből, vagy hogy nem lesztek sikeresek, olyasféle, melyet mindnyájan teszünk. Ha összefogtok és megfogjátok egymás kezét, rálelhetünk az erőre, hogy valóban változást vigyünk végbe magunkban, amely megalkotja azt a változást, amelyet mindnyájan kutatunk. Amikor befelé pillantunk saját utunkra, ahelyett, hogy kifelé tekintenénk mások útjának megítélésére, egy megértést nyerhetünk el azt illetően, hogy mit kell megváltoztatnunk magunkban, hogy életünket kiegyensúlyozottabbá tegyük.

Június 20-án 26 lélek gyűlt össze, válaszolva a vének felhívására minden nemzetből, hogy fogjunk össze. Eljöttünk az egység körének megteremtéséhez a kozmikus kerék fordulásának idején a napforduló miatt, Ausztrália központi szívében. Mindegyikőnknek kudarcokkal kellett szembenéznünk életünkben, csalódásokat és árulásokat éltünk át, eltévedtünk, és megkérdőjeleztük azt, ahová tartottunk.

Mégis, a tudó szív oly sokkal hangosabban szólt, mint a gondolkodó, ítélkező elme, így mindegyikőnk válaszolt erre a hívásra, hogy tartsunk össze, hogy támogassuk egymást, ahogy áthaladtunk a személyes változáson, tehát megalkothattuk az egyetemes változást. Ez az, aminek megtételét a planetáris változás e négynapos ciklusa alatt a vének kérték az emberektől.

Csoportunk az első éjjelen gyűlt össze, ahogy a nap lement a fennkölt kristály könyvtárnál, melyet Uluruként ismernek.

A sziklán feltűntek a piros, bíborvörös és ibolya ragyogó színei, ahogy együtt álltunk. Néhánynak ez egy hazatérés-érzet volt. Azoknál, akik megnyitották szívüket a pillanat felöleléséhez, ez megváltoztatta a régi mintákat és a „régi lemezeket”, hiszen minden személy, aki a körben állt, tudta, hogy igazán és jogosan tartozik oda. Nem volt helye a másik megítélésének, hiszen mi mind egyenlők voltunk abban a körben. Ahogy hozzáláttunk szertartásunkhoz, szívem örömmel telt meg. Azonnal összekapcsolódtunk a természet elemeivel, az ősi oltalmazókkal és az égi lényekkel. Habár sokkal, akik válaszoltak a felhívásra, először találkoztam, tudtam, hogy egy nagyszerű körben álltam már ezzel a csoporttal sok életidővel ezelőtt.

Még ha nem is tudtam, mit hoz majd ez az út, azt igenis tudtam, hogy mindnyájunknak adnak majd egy esélyt a választásra. Választani, hogy vajon ugyanazok maradunk-e, illetve választani, hogy elmerüljünk-e az ismeretlenbe, és kinyúljunk-e a komfortzónánkon túl. Ki-ki meghozta személyes elkötelezettségét azon az éjjelen a „köztes” idő alatt, amikor a nap lenyugodott, és a hold felkelt. Matariki, a hét nővér – Fiastyúkként / Plejádokként is ismert – mindig jelen volt, ahogy osztoztunk a nagy szertartásban.

A következő reggelen, ahogy a nap felkelt, mi mind nagyon korán küzdöttük ki magunkat az ágyból, hogy lássuk, ahogy a Nap visszatér, és fénybe borítja a vörös sziklát. Ez a ragyogó nap első fényéből az erő befogadásának ideje volt, és hogy kimutassuk szándékunkat, azt illetően, amit létre akarunk hozni életünkben és világunkban. Ez mind egy belső utazás, mind egy lelki zarándoklat is volt, és tudtam, hogy a Föld történelmének és emlékezetének egymáson lévő rétegeit fogják átadni, ha saját módunkon közelítünk. Mindenkit megkértem, hogy találja meg helyét, és csupán engedjék meg a Napnak, hogy felébressze a tudatuk mélyén elraktározott emléket, azokat a kérdéseket illetően, melyeknek megismerését mi mind kutatjuk. Kik vagyunk? Miért jöttünk erre a bolygóra, és mi utazásunk következő része? Mindenkinek el kellett érkeznie oda, hogy szert tegyen a bátorságra életének megváltoztatására, hogy kilépjen a megszokottból az ismeretlenbe. Sokan jöttek el útmutatást kapni, tudván, hogy fényük oly nagyon fontos a változáshoz. Néhányan azért jöttek, hogy lelküket megfiatalítsák, és megtöltsék testi templomukat életerővel és erővel. Én eljöttem, mert hívtak.

Reggeli után összegyűltünk, hogy meggyógyítsuk azt, ami a földön történt, és egy új álmot szőjünk. Egy régi történetet mesélnek szerte az egész világban. A tradicionális nép a fehér idegenek kezeitől szenvedett, kik földjükre érkeztek. Gyermekeket vettek el szüleiktől, és a tájon senki sem érezte a veszteség érzetét. Egy másik meggyógyítandó réteg volt az emberiség jelenlegi durva bánásmódja, magára a monolitra vonatkozóan. Az ősi oltalmazók kérték, hogy e szent helyet tiszteljék, és senki se másszon fel a sziklára, mégis úgy tűnik, hogy ez a kérés süket fülekre lelt. Egy nagy tábla helyezkedik el közvetlenül a szikla előtt számos nyelven, melyről úgy tűnik, hogy semmibe veszik. Ezen a napon a mászás lezárt volt. Noha a múltat nem változtathatjuk meg, meg kell gyógyítanunk azt, és a jövőre kell összpontosítanunk. Ez a saját életünknél is igaz. Míg nem bocsátunk meg mindenkinek a múltból, aki valahogyan ártott nekünk, nem alkothatjuk meg teljesen jövőnket.

Egy váratlan és hathatós esemény történt, ahogy megkezdtük a 9,6 kilométeres utunkat Uluru körül. Csoportunk oly gyönyörű fénykört teremtett meg, ahogy összegyűltünk, hogy a múltat átalakítsuk és megalkossunk egy látomást egy új világ megszületéséhez, hogy a fény magára irányította az árnyékot. Egy találkozás történt, mely mindnyájunkat próbára tett valahogyan. A régi érzelmeket és régi mintákat felszínre hozva, értünk, hogy válasszunk, és változzunk. A Vénusz tranzit hathatós energiái működésben voltak, ahogy egy pár félénk energiái szemtől szembe kerültek a szeretet energiájával. Magamat megkérdőjelezve találtam egy túravezető részéről, aki megkérdezte, kinek a felhatalmazása alatt engedték meg nekem e csoport vezetését. A férfi ego fenyegetve érezte magát. Ami előmozdíthatott egy kellemetlen találkozást, az szétáradt egy lehetőségbe mindnyájunk számára, hogy a helyzetet szeretettel közelítsük meg. Egy lecke, ahogyan mi mind reagálunk az eseményekre, emberekre és helyzetekre, melyet életünkben tapasztalunk. Éreztem, hogy a csoport hölgyei közül sok körém gyűlt, és szeretetet küldött.

Ha bármely kétely is volt elmémben, vagy a többiek elméjében összejövetelünk célja felől, egy megerősítéssel ajándékoztak meg minket, miszerint működésbe hoztuk a sárkány és ének vonalakat, hiszen egy pompás sárkány formálódott a felhőkben, nem a mi világunkból való színekkel. A korai gyermekkoromból emlékszem a színekre, amikor színes medencék sorához vittek álmomban.

Folytattuk a háló szövését Uluru körül a Szivárvány Kígyó szent vízzel telt üregénél, és ismét összegyűltünk, hogy összpontosított szándékunkat küldjük a vízbe. A víz őrzi a Föld intelligenciájának tervét. Imádkoztunk a szent vizek gyógyulásáért a világ körül, és ismételten egy új álom megalkotására helyzetünk szándékunkat.

Ulurunál volt egy nehéz energia, a találkozás sokat a csoportunkból egy kicsit megrázva hagyott, amit én egy régi mintának érzékeltem, melyet a felszínre hoztak mindnyájunknál, és tudtam, hogy vissza kell térnünk a harmadik napon. Mi leszünk az utolsó kocsi, mely elmegy azon a délutánon, ahogy néhányra vártunk, hogy befejezzék egyéni utazásukat, és visszaigyekezzünk szállodánkba. Hosszú nap volt.

Szemem sarkából megpillantottam egy állat szövetségest a bokrokból előfutni. Egy gyönyörű, egészséges, krém fehér dingó [ausztráliai vadkutya] futott elő a bokorból az autó elé. Ahogy keresztülment a másik oldalra, a kocsi mellett futott sok méteren keresztül, majd eltűnt. Számomra ez egy világos jel volt, kétségtelenül a fehér farkas vezeti ezt az utazást, és világos volt, hogy ez mindenki számára a személyes változásnak egy hathatós időszaka.

Ha szeretnél csatlakozni spirituális közösségünkhöz és megkapni a planetáris frissítéseket és információkat a következő eseményeket és spirituális utazásokat illetően, kérlek, látogass el a következő weboldalra: www.whitewolfjourneys.com

Szeretet és szivárványok: Robbyne

Fehér Farkas Utazásai – White Wolf Journeys

http://www.whitewolfjourneys.com/

Copyright © 2012 Robbyne. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]

Translated by / magyar nyelvű fordítás: Clarissa

Fényvilág Press

http://fenyvilag.blogspot.com/